Minden drága olvasómnak szép napot kívánok! Itt végre süt a nap, remélem nálatok is! :)
Sajnos, most is csak egy nyúlfarknyi bejegyzéssel tudok jönni :(, de úgy éreztem, mindenképpen írnom kell.
Szótlanságom okaiból van bőven: vizsgák, táborra készülés, stb. Nem sorolom, mert felesleges. A lényeg, hogy valószínűleg a táborig már nem fogom tudni megírni a minialbum részletes leírását, és más projekt sem fog felkerülni ide. Ne haragudjatok, de egyszerűen nem fér bele még ez is. :(
Hogy miért írtam mégis? Azért meg ahogy most bekukkantottam a blogra, meghatódtam kicsit, és úgy éreztem, meg kell osztanom veletek, hiszen nektek köszönhető.
Szóval mikor beléptem ma, 90 rendszeres olvasó jelent meg oldalsávban. Ez nem egy szép kerek szám, mint mondjuk a 100, de óriási örömmel töltött el, méghozzá azért, mert a legutóbbi 4 rendszeres olvasóm abban a már több, mint 2 hétben iratkozott fel, amikor nem is volt új bejegyzésem.
Nagyon köszönöm, hogy a bizalmatok nem csappant meg irányomba, és annak ellenére is szívesen jöttök, hogy nem szolgálok újdonsággal! Köszönöm! Le sem tudom írni, milyen érzés ez. (Lehet, majd megkérem valamelyik író-barátomat egyszer, hogy öntse szavakba, mert én képtelen vagyok.)
Legyen szép napotok, hetetek!
Akiket az árvíz/belvíz is sújt, azoknak kívánok sok kitartást és erőt az átvészeléséhez!
A tábort is át kellett tenni új helyszínre emiatt. Hála néhány ügyes szervezőnek, 1,5 nap alatt új helyet találtunk Tarjánban. Már alig várom, hogy találkozhassak néhányatokkal!
Köszönöm, hogy most is benéztetek és olvastatok!
És még egyszer ezer köszönet és puszi mindenért! :)
Majd kitalálok valami hálafélét nektek!;)